Riadólánc Gyermekeink Biztonságos Szórakozásáért

 1. rész: A „Kati” bűvöletében

A fiam 18 és fél éves volt, amikor a drogok csapdájába esett. Egy 4 éves kapcsolatának lett akkor vége, ami nem is lett volna talán baj, csak a lány folyamatosan piszkálta, nem hagyta élni, ha új barátnője lett, megjelent a színen, kibékült vele, majd 2-3 nap múlva kidobta. Ez ment közel fél évig, és ő még mindig nagyon szerette a lányt. Aztán ez a lány elvitte egy új baráti társaságba, akiket a fiam nem is ismert, azokkal ment discóba, szórakozni.

     Ez a társaság nagyon keményen drogozott, Katit, Speedet, füvet, Ginát használtak. Ő is kipróbálta. És sajna úgy gondolta, ez elfeledteti vele a gondjait, felszabadultabb, hamarabb tud ismeretségeket kötni, mivel ezekkel a szerekkel együtt jár a szeretet hullám, és bizonyos szintig gátlástalanság, lazaság, valamint kábultság, és az ő szavaival pl. (Ginától) lebegés. Próbáltunk vele beszélgetni róla, de már akkor annyira ki volt lelkileg, hogy nem hatott rá semmi. Eleinte csak hétvégére ment el, később már napokig nem jött haza, volt, hogy 3-4 napig se. Telefonon lehetett vele beszélni, a válasz az volt, mindjárt indulok, és még 2 nap múlva se volt otthon, hiába hívogattam. A tesói is próbáltak rá hatni, de semmi. Mint kiderült általában egy lakásban voltak, ahol valószínű a szülők pontosan tudhatták mi folyik. De sajnos nem tudtuk kideríteni hol. A hajógyárira jártak le, mentünk mi is, de hiába. Mivel nagykorú volt, semmiféle kényszert nem lehetett alkalmazni, semmilyen elvonóra nem lehetett elvinni. 3 hónapig csinálta nagyon keményen, 25kg-ot fogyott, én 20-at. Amikor hazajött aludni, mert már olyan kimerült volt, 24 órákat képes volt végig aludni, amikor felkelt, pár órát lehetett vele beszélni, de utána ingerült, idegbeteg, agresszív lett, és max. 1 napot töltött itthon, és újra neki indult. Lassanként eltűntek hangfalak, erősítők, mobiltelefonok. de hála égnek csak a saját holmiját vitte el, becserélte drogra, mivel pénzt nem kapott. Hát nem tudom mi lett volna jobb, pénzt adni, vagy ez, de én nem akartam ebben segédkezni neki. Aztán amikor már nagyon rossz állapotban volt egy hétvégén nagy nehezen a lány megmondta, hol lehet. Akkor már ő is megijedt, olyan állapotban volt. Állandóan grimaszolt, csont sovány volt, fáradt, fekete karikás szemekkel. Fizikálisan teljesen tönkrement. Szóval elmentünk abba a házba, kiszedtük onnan, akkor nagy harc árán hazajött. De hiába, mert újra útra kelt. Depressziós lett, majd egyik vasárnap mikor hazajött, öngyilkossági szándékkal, rengeteg gyógyszert vett be, ki tudja honnan szedte azt is. Már pszichésen annyira ki volt a szerektől. Ekkor elhatároztuk, hogy kihozzuk belőle erőszakkal.

2. rész: A család közbelép

     Ekkor zártuk be másnaptól, és maradtunk vele itthon. 1 napot aludt, aztán kezdődött az őrület. Mehetnékje volt, de ugye nem engedtük, bezártuk az ajtót, kulcsot eldugtuk. Őrjöngött, szétvert széket, szétrúgta az ajtót, ordibált, hogy mindenkit utál, nem vagyok az anyja, a tesói nem a tesói, kitagad minket, az ablakon kiordibált. De tudtuk, ez nem ő, ez az elvonás. A húga zokogott, kiborult, a bátyjai, amikor már annyira agresszív volt megpróbálták verekedéssel helyre tenni, de nekik esett, csak verték egymást, nem higgadt le. Nem lehetett leállítani, és ugyan fizikailag teljesen le volt merülve, az elvonási tünetektől olyan ereje volt, amit el se tudtam képzelni. Ez ment több mint 24 órán át. Beszélgetni nem lehetett vele, nem tárgyalt senkivel, de nem is lett volna értelme, hisz nem volt a maga ura. Akkor volt pár óra alvás, és kezdődött minden kicsit enyhébben elölről, megint éjszakába húzódóan. Aztán jött a zokogás, lelkiismeret furdalás, hogy mit tett miket mondott, zokogó bocsánatkérések. Ilyenkor csak azzal lehet nyugtatni, hogy nem haragszik az ember, mert tudjuk nem komolyan gondolta. Beszélgetni érdemben nem lehetett még mindig. A harmadik nap telt nyugodtabban, de jött a remegés, rosszullét, izzadás, depresszió. Nem lehetett egyedül hagyni. Felváltva volt vele valaki.  A 4. nap előkereste a kulcsot és eltűnt. Rájöttünk, amíg ő nem fogja fel, hogy belehalhat, nem tudunk mit tenni. De hiába mondogattuk, hogy menjünk kórházba arról ugye hallani sem akart. 4 napra tűnt el ismét.

3. rész: Segítsetek!

  Ekkor vasárnap hazajött, hétfőn aludt, kedden reggel felkelt és felhívott, hogy intézzem a kórházat. Egyszerűen úgymond bekattant neki. Pszichiátriára nem akart befeküdni, így a főnökömmel megbeszélve a mi osztályunkon kaptunk egy külön szobát, pszichiáter látta, gyógyszert kapott. Állandó felügyelet kellett neki 24 órába ez volt a kérése a főorvosnak, de nem is lehetett volna egyedül hagyni, éjjel is vele aludtunk. Első pár nap alvással telt, mert ugye eléggé begyógyszerezték. Nem evett napokig semmit, kiszáradt a bőre, viszketett, nem hallott rendesen, gyengült a látása. Mikor már többet volt fent, kiderült a rövidtávú memóriája is tönkre ment, 10 percenként kérdezgette ugyan azt. Kényszermozgásai voltak, pakolászott, élére állított mindent, folyamatosan mozgott és beszélt. Iszonyatosan fárasztó volt, én a kimerültségtől többször sírógörcsöt kaptam. A szüleim, a párom, párom anyukája, tesók, barátok, felváltva jöttek, hogy felváltsanak engem kis időre. Kb 4-5 nap után lehetett kicsit normálisabban beszélgetni vele. Rettentő kimerült volt, szája rángatózott, aludni éjszaka nagyon nyugtalanul aludt, dobálta magát, vinnyogott, nappal is sokat aludt. Kipállott a szája, tele volt sebbel belül. 1 hét után jöttünk haza, és mentünk a Merényibe pszichiáterhez és pszichológushoz. Itt másik gyógyszerre állították be, hogy nehogy aztán Rivotril-függősége legyen. Pszichológushoz is elkezdett járni. Neki sajnos lett egy mély depressziója, a lány miatt, aztán a drogoktól ugye azt hitte jobban lesz, és a drog még mélyebb depresszióba süllyesztette.

4. rész: Utógondozás

Antidepresszánst is kapott, altatót, mert nem tudott aludni egyáltalán. Még 3 hétig állandó felügyelet alatt tartottuk, nem volt egyedül, nem engedtük sehova, de nem is akart. Itthon már jobban lehetett vele beszélgetni, elmondta, mennyire szégyelli magát, és azon a hétvégén valami bekattant neki, és rájött, ebbe belehal és segítség kell neki. Persze unszoltuk mi eleget, nem volt ráhagyva a dolog, volt kiabálás előtte veszekedés, könyörgés. Aztán beérett, de erőszakkal semmi értelme nem volt. Magának kellett rájönni. Ez augusztusban volt. Azóta már nem szed semmi gyógyszert, érettségire készül, sportol. De decemberig nem járt suliba, annyira gyenge volt és beteges. Kb 2 hét után kezdett el enni normálisan, néha zabálni is. Nagyon nehezen tért vissza a való életbe. A kórházban magától kérte a telefonszáma megváltoztatását, hogy az a társaság ne érje el, csak mi. Azóta se tartja velük a kapcsolatot. A régi barátai megvannak, a kórházban is sokat segítettek, itthon is látogatták. Érdekes, hogy 18-19 éves félig gyerekek mennyire át tudták érezni és komolyan venni a bajt, és nem elhagyták, hanem segítették. Igaz, ezek több éves barátságok, minket is nagyon szeretnek. Itthon az első hónap azzal telt, hogy mániákusan pakolt, takarított, mindent élére állított, gyűjtögetni kezdett mindenféle kütyüket. Aztán lassan ez megszűnt, lassan javult a hallása, látása, a memóriája is kezdett visszatérni. Kb. decemberre mondanám, tehát kb. 3 hónap mire teljesen kitisztult a szervezete. A lelke még most sincs teljesen rendben, iszonyú szeretetéhsége van. De felfogta mit művelt, tudja ez mennyire rossz volt. Rosszul is érezte magát abban a helyzetben már a végén. Azóta hajógyárira sem ment, de azért eljár szórakozni, de hála égnek már biztonságban érzem. Ez azért kevés idő volt, de reménykedem. Eleinte rettegtem, ahányszor elment itthonról, de a barátai, tesói felügyeletével járt el, utána lassan egyedül is, és már visszalendült az életbe. A legnehezebb nekik újra elkezdeni a suliba járást, a napi teendőket, felvenni az élettel a ritmust.

Mindezt csakis összefogással lehetett végigcsinálni. Halottam olyat, aki elzavarta a gyerekét. Vajon abból mi lett?  A fiatalkorúaknál annyival könnyebb, hogy be lehet fektetni, hisz a szülő a felelős még érte, de 18 év felett már csak saját beleegyezéssel lehet. Igazából a fiatalkorúaknál is az a baj, ha ők nem mérik fel, és nem akarják, akkor hiába tudja a szülő befektetni kórházba, ha kijön, ugyan úgy vissza fog esni. Meg kell szakítani minden kapcsolatot azzal a társasággal ahol ebbe bekerült. Tartozása is volt, ez is idegesítette, azt kifizettük, ettől megnyugodott. Ilyenkor segíteni kell, amiben lehet, mert minden apróság visszaveti a gyógyulásban.

 Péntek éjjel lementem a SZIGETre!

A gyerek és a barátai  kijöttek elém és bekisértek. Aztán azonnal  ott is hagytak, igy egyedül mászkáltam  jó fél órán keresztül.

Már a megérkezés is érdekes volt, ilyenkor - éjfél körül - még nem jártam a Szigeten - és távolról a fények, közelről a tömeg, és a kisportolt fiatalemberek sorfala - szóval már az első lépések megadták a hangulatot. De kétségtelenül udvariasan irányitottak, kényelmesen lehetett parkolni.  A parkoló autók jelentős részét  fiatalok vették körül és üvegből ittak, beszélgettek, jöttek, mentek. A beengedésnél átvizsgáltak mindenkit, amikor a sportos beengedő  meglátott, elnevette magát és legyintett, hogy csak menjek tovább nyugodtan.

A hely - a Studióban voltam - hatalmasnak látszik, nem tudom, hogy hány férőhelyes lehet, de éjfél, fél egy körül nem volt tele. Sokan voltak, de kényelmesen lehetett mozogni, és a tánctéren is volt még bőven hely. Tisztán, világosan és sok helyen lehetett látni a vészkijárat jelzést, és sok helyen láttam biztonsági embereket. A hely kulturált, tiszta.

 Egy hidon álltam, a DJ mögött, szemben a kék fényben ugráló gyerekekkel, a lábam alatt remegett a padló a zenétől. Először hallottam "meg" a zenét, eddig eléggé utaltam és persze most sem állitom, hogy esténként erre szeretnék elszenderedni. Igy szemből, ebben a kék fényben volt valami sulyosan zombiszerű a tömegben, nehéz volt elképzelni, hogy ezek egyébként a mi édes, kedves kamaszgyerekeink.

Kifelé még hosszan nézegettem a fiatalokat, a beengedést, sajnos nem tudtam megállapitani, hogy kérnek-e személyit vagy sem. Egyébként nem tüntek "gyerekeknek", de persze fogalmam sincs.

Nem láttam nagyon részeg vagy nagyon kiütött gyerekeket.

Még sétálgattam kint is, egymás mellett van három vagy négy hasonló hely, a Dokk, meg After Party, ezeket tudtam megjegyezni, felteszem hasonló helyek, kicsit különböző zenével?

Semmi rendkivüli, semmi kellemetlen, mégis volt valami nagyon nyomasztó az egészben.  Még próbálok rájönni és megfogalmazni mi volt az.  

 Tegnap, február 12-én éjszaka  meglátogattuk a Club Heaven nevű helyet Kispesten. Már mielőtt beléptünk volna az 1-2 éve épült házba az nagyon furcsa volt, hogy semmilyen zajt, zenét nem lehetet hallani az utcán. Már azt hittük, hogy be van zárva és potyára jöttünk a neten sok helyen meghirdetett Elő Valentin napi bulira. Azért kinyitottam az ajtót és abba a pillanatba majd hanyatt estem a dübörgő zene hangerejétől. Utóbb kiderült, hogy az egész épület „hangfogó” betonnal és üveggel van körbe szigetelve ezért volt ez az iszonyú nagy kontraszt. Beléptünk és a szokásos kép fogadott. Hatalmas emberek tekintete meredt ránk. Lesz, ami lesz J odapattantam az elsőhöz bemutatkoztam elmondtam, hogy honnan jöttünk, és ha megoldható szeretnénk egy kicsit körbenézni, és ha ránk ér egy pár szót váltani a tulajjal. Az addig kicsit morcos biztonsági Úr mosolyra fakadt és azonnal a tulajhoz kísért aki segítőkészen mondta, hogy körbe vezet, de azt javasolta, hogy előtte üljünk le egy kicsit beszélgetni. Így is történt, bementünk egy csendes VIP részbe. Azzal kezdtem, hogy próbáljon meg ne ellenségként tekinteni, hanem partnerként, mert ha belegondol, akkor a mi céljaink és az ő üzleti érdekei valahol találkoznak. Hisz ha megvalósul a terveink között szereplő magas látogatottságú  webes felület és ott az ő diszkója biztonságosnak, esetleg kimagaslóan biztonságosnak lesz minősítve, akkor ez akár komoly forgalomnövekedéssel is járhat. Teljes volt az egyetértés és maximális támogatásáról biztosított.

Fiatalkorúak beengedésével, alkohollal való kiszolgálásával kapcsolatban elmondta, hogy szerinte semmilyen elektronikus regisztrációval, karszalaggal nincs helye 22 óra után 18 éven alulinak. Mivel az ő klubja 22 órakor nyit, ezért egy ügyben nincs miről beszélnünk. Véleménye szerint a nagyon fiatal korosztály az, aki némi alkohol hatására roppant erősnek érzi magát, amit a berendezési tárgyakon, piszoáron, mosdókagylón, tükrön igyekszik levezetni. Tehát az általuk elfogyasztott ital haszna egy kicsit sincs arányban az általuk esetlegesen okozott károkkal és az esetleges büntetés veszélyével. Természetesen ilyen eset előfordul nagykorúnál is, de ezt a biztonságiak egy könyökön fogott határozott kikíséréssel meg tudnak oldani, míg egy fiatalkorú esetében ennek lehetnek számukra kellemetlen jogi következményei.

Befejeztük a beszélgetést és elindultunk az ígért bemutatásra. Ennek a helynek az a nagy előnye van a többivel szemben, hogy nemrég épült, és annak tervezték, amiként működik is tehát diszkónak. Nem számoltam, de a vendégek által használt és nem használt területen is számtalan, nagyon sok zöld fénnyel világító, a vészkijárat nemzetközi jelzésével ellátott tábla volt. Szintén nem számoltam, de iszonyú sűrűn voltak elhelyezve a falon tűzoltó készülékek alattuk meg az épület alaprajza, amin igen feltűnően volt jelölve a menekülési útvonal. Szerintem adjuk meg a bizalmat, hogy ez a West Balkán előtt is így volt. Ezután átmentünk a vendégek által nem használt részére az épületnek. Csukott, de nem zárt ajtón mentünk át és egy nagy széles lépcsőházba jutottunk, amin vészhelyzetben plusz lehet menekíteni az embereket a diszkótérben lévő lépcsőkön kívül. Ez a lépcsőház a klub 16 db autóra engedélyeztetett parkolójába vezetett. Állítása szerint többször előfordult olyan eset, hogy az autóval érkező vendéget, aki az éjszaka során meggondolta magát és mégis ivott, vagy ő személyesen vagy a biztonságiak lebeszéltek arról, hogy ittasan autóval távozzon. Mivel a klub 5-kor zár és 6 óra körül a személyzet is hazamegy, ezért ilyen esetben mindig felajánlják azt a lehetőséget, hogy vasárnap a nap bármely szakában, mielőtt indulna a vendég a kocsiért telefonáljon, és valaki a személyzet részéről visszamegy és kinyitja a zárt parkolót. Ezt részemről nagyon szép gesztusnak tartom. A pincéből a padlásra indultunk. Itt volt található a biztonságiak monitor rendszere, ami előtt egy biztonsági ült, valamint itt van az épület fűtő- hűtő-szellőztető rendszerének a vezérlő egysége. Ez egy nagyon korszerű rendszer, melynek az a legfontosabb tulajdonsága, hogy manuális vezérléssel a szükségnek megfelelően lehet beavatkozni, tehát lehet fűteni, hűteni vagy csak szellőztetni, vagy kombinálva mindhármat egyszerre. Füstmentes rész nincs a clubba, de ha a tánctérbe dolgozók azt jelzik, hogy érezhető a cigaretta füst az ide beosztott ember perceken belül át tudja szellőztetni az egész helyiséget. A táncoló tömeg nagyon sok hőt ad le, tehát mondjuk egy 20 fokos helyiség nagyon hamar felmelegszik mondjuk 28 fokig. Ekkor a rendszer kintről vesz levegőt, de nem a mínusz 10 fokosat fogja benyomni, hanem először felmelegíti és úgy fújja be a táncolók közé. Sétánk során drog hatása alatt levő emberrel egyáltalán nem találkoztunk ez biztos, mert van tapasztalatunk, hogy ez hogy néz ki. Erősen ittassal se futottunk össze bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy nagyon korán, éjfél körül voltunk ott és még elég kevesen voltak.

Összegezve részemről csak jót tudok elmondani erről a helyről. A tulajdonos segítőkész együttműködése teljesen és minden tekintetben bele illett a két szememmel látottakkal, tapasztaltakkal ezért számomra ez az ember hiteles volt és minden szavát elhittem, remélem, hogy nem tévedtem. Ide bármikor nyugodt szívvel elengedném a gyermekeimet és tiszta lelkiismerettel ajánlom másoknak is.

 2011. február 05-én éjszaka látogatást tettünk a Dürer kertben.

Az épület előtt hosszú sor várt minket, de az emberek tempósan haladtak be a beléptetéskor.

Mindenkit karszalaggal láttak el (fiatalkorúak fehér, felnőttek – zöld), igazolvánnyal ellenőrizték a korukat a fiataloknak. A hatóságok által megszabott létszám elérésekor nem engedtek be több személyt, csak a távozók arányában jöhettek új vendégek.

Nem lehetett több a résztvevők 20-25% -a 18 év alatti megérkezésünkkor 9 órakor, később még kevesebb volt, itt-ott láttunk csak fehér karszalagot.

A szórakozóhely vezetőivel személyesen találkoztunk, és igen segítőkészek voltak, és hajlandóak együtt dolgozni velünk, segíteni minket.

Körbevezettek a szórakozóhelyen. A tánctereken nem engedélyezett a dohányzás (van aki megszegi), de van külön dohányzásra kijelölt „zajmentes „ helyiség, ahol le lehet ülni és akár beszélgetni is lehet.

A táncterekben kényelmesen zsúfoltság nélkül el lehet férni. A biztonsági emberek figyelnek a rendbontókra bent is és kint is, és igen udvariasak, még az erősködőkkel is.

A tűzvédelmi terv ki van függesztve jól látható helyen (nem akkor tették ki, látszott a laminált papíron). Poroltó készülékek látható helyen kihelyezve. Menekülési lehetőségek több kijáraton biztosítottak.

Kamerás megfigyelőrendszer van kiépítve.

Alkohollal, dohányáruval nem szolgálnak ki fiatalkorúakat. Természetesen a fiatalok már kint beszerezték a cigarettát, és valószínűleg ittak is, az alapból részegeket nem engedték be, egyik korosztályból sem

Nagyon pozitív benyomásunk volt a helyről.

Ami még fontos! A Dürer vezetői felismerték, hogy a Noise Night Life, ami náluk indult útjára, rossz irányba haladt, ezért nem dolgoztak a szervező úriemberrel a továbbiakban.

 Sziasztok,

Február 5-én szombat este ezt a két helyet néztük meg:

YBC bár – alias Ypszilon/ Rottenbiller utca

Teljesen rendben volt, nem voltak 18 év alatti korosztályhoz tartozó gyerekek. Tisztaság, rend, nyugalom, udvarias kiszolgálás. A félelmünk csak annyi volt, hogy a gyerekek suli után jönnek ide, így nem kaptunk valós képet. Egyszer talán majd érdemes lesz elmenni péntek kora délután is.

Két hely a látogatótárs szemével:

Az első célpont az Ypszilon volt a Rottenbiller utcában.

Valószínűleg nemrég vehette át a jelenlegi üzemeltető mert felújították ( falburkolat, dekorációs tükrök, mellékhelyiségek) , a pincében kialakítottak tánc teret így 3 szinten szórakozhatnak zavartalanul. Amikor érkeztünk hasonló korosztályból voltak ott mint mi, tinik vagy huszonévesek nem.

Nagyon enyhe cigarettafüst, zene. Nagyon figyelmes kiszolgálás. Az árak kedvezőek. Bár gyanúsak lehettünk, nem árultuk el jelenlétünk célját. ( lehet hogy Apeh ellenőrnek gondoltak)

Állítólag délután van itt erős „tini élet”, így nem tudhatjuk akkor hogy viselkednek.

Összességében pozitív véleményem van a helyről.

Ezután átmentünk az Akácfa Pub-ba, Akácfa utca sarok.

Ez tipikusan tini „söröző”, sokan voltak. Azért a tömegtől lehetett mozogni. Komoly cigi füst, szellőzés,  ha nyílt az ajtó. Az árak kedvezőek, szinte mindenki alkoholt ivott, a maci fröccs nagyon ment. A fiúk aránya kicsit magasabb volt a lányokénál. Kicsit néztek minket, de nem volt zavaró.

A lányomat nem engedném ide, a fiamat inkább.

 Sziasztok!

A hétvégén, február 5-én két helyet látogattam meg. Ezek inkább a rock zenét kedvelő

közönségnek nyújtanak szórakozást.

Mindkét helyen kedvesek voltak és segítőkészek.

A Crazy Mamában tapasztalt nagy tömeg és zsúfoltság nem reprezentatív

minta mert ez egy kivételes buli volt az ismert Mobil mánia és a

Stress zenekarral. Erre inkább a középkorú közönség jött el. A

biztonságiak figyeltek arra, hogy csak a helynek megfelelő embert

engedjenek be és mindenkit átvizsgáltak.

Innen a Ráday Kupolába mentem, ahol a rendezvény végéig ott voltam.

Az új tulajdonossal beszéltem, aki mindenre készségesen válaszolt, körbevezetett.

300 emberre van engedélyük, melyet igyekeznek betartani.

Megmutatta a tűzoltó készülékeket, kérés nélkül még a szavatosságukat is.

Beszélgettem a biztonságiakkal is.

Amíg ott voltam egy nagyon ittas fiatalt láttam (kb.20-22 éves), de

amikor elkezdett volna kötekedni az egyik biztonsági udvarias

határozottsággal és csöndben felkérte a távozásra.

 Kedves szülők!

Nem jártam szerencsével - vagyis inkább szerencsével jártam - péntek este a Dürer kertben, ahová NEM engedtek be. Sehogy. Kedves mosolygás, megható történet, könyörgés, semmi, Udvariasan, kedvesen, de nagyon határozottan közölték, hogy minden jegy elkelt, már elővételben, sajnos, sehogysem tudnak beengedni, vigasztaljon a tudat, hogy volt aki vidékről jött fel, de őt sem engedhették be. És amig ott voltam, kb. 15 perc, addig mást sem.

Ezt tulajdonképpen nagy örömmel vettem tudomásul, annak ellenére, hogy szivesen körülnéztem volna bent.

Múlt hét pénteken az UP nevű helyen voltam a barátnőmmel, ahol a beengedő izmos fiatalember, amint észlelte, hogy nem a megszokott korosztály ácsorog a sorban, kedvesen felajánlotta, hogy elkísér bennünket, ha körül akarunk nézni. Akartunk. Ekkor csatlakozott hozzá egy másik, kevésbé izmos, de nem kevésbé szimpatikus úriember, aki a hely vezetője/?/ lehetett, és mindent végigmutogattak. Nem állítom, hogy felhőtlen öröm látszott rajtuk a látogatás miatt, de korrekt tárlatvezetést tartottak, megmutatták a fel és lejáratokat, különböző termeket, mellékhelyiségeket /amik meglepően tiszták voltak/, és minden kérdésünkre válaszoltak. A hely kulturált, felfelé lift, lefelé lépcső, és amíg ott voltunk - kb- 20 percet ácsorogtunk a bejárat mellett is- addig mindenkitől elkérték a személyit.

Mind a két alkalom tulajdonképpen megnyugtató volt, persze nyilván most mindenki várja az ellenőrzéseket, és fokozott a szigorúság,  de remélem azért igy is marad. 

2011.02.01.

 Célunk olyan civil szervezet létrehozása, amely „Gyermekeink Biztonságos Szórakozását” hivatott elősegíteni. Ehhez egy pozitív listát szeretnénk létrehozni az általunk biztonságosnak ítélt, közreműködő szórakozóhelyekről.